Íme a székelység zászlója, amikor hadbaindult, ... már a középkorban - ami persze nem egyenlő Erdély történelmi címerével, miként a székelység sem egyenlő az erdélyi magyarság egészével. Hogy most úton-útfélen egy 2004-es tervezésű Sepsiszentgyörgy városnak megrendelt skiccet látunk, az nem más, mint a magyarság és székelység történelmének lábbal tiprása.

De ki vetemedhet efféle galádságra, hogy piros helyett kéket, hatágú csillag helyett valami másat kreáljon, és emeljen piedesztára? ... nem, nem az autonómia harcosa.

A Zembereknek persze vannak érzelmeik, jó érzésük, vágyaik. A marketing erre épít, bármit is kell eladni: babaruhát, kocsit, ideológiát. A jóérzésű emberek érzelmeit kihasználni, akkor felszítani a vágyat, amikor kielégíteni nem tudjuk azt: Aljas, nemzetietlen játék, ami mocskos politikusra vall - növesszen akár bajuszt, vagy üljön akár lóra, hogy elfedje eredeti eredetét. Abban ne kételkedjünk, hogy az istenadta népben sokan vannak akik tudatlanul vonulnak erre-arra, de itt valami manipulatív szándék lebeg felettük.

Óóó, tényleg: jövőre választások lesznek. Merthogy székely autonómia nem lesz, se idén, se jövőre.

Erdély (Észak-Erdély és Székelyföld) terén sikeres politikája a magyaroknak utoljára Horthy-korszakban volt. Ennek előfeltétele az volt, hogy a releváns nagyhatalmak közül kettővel kifejezetten jó viszonyt ápolt az országvezetés (németekkel és olaszokkal), kettő európai hatalom pedig semlegesnek mutatkozott (angol-francia) ... az USA és SzU éppen nem játszott.

Amennyiben a mai kormány nem ápol jó viszonyt a jelenlegi hatalmi tényezőkkel (EU, USA), és azon belül sem Brüsszelben, sem Berlinben, Münchenben nem fogadják szívesen és tisztelettel a vezetőinket (okkal), akkor mirefel ez a felhajtás? Merthogy aktualitása nincs külpolitikailag: az biztos. Akkor nyílván itt a szerencsétlen emberek érzelmeivel való játszadozás lehet csak a valódi ok.

Románia, illetve politikai elitje pontosan tudta, hogy mikor nyútsa be a számlát titkos tárgyalásokon 1916-ban, Trianonban 1920-ban, Párizsi Békében 1947-ben, majd az erdélyi magyar autónómia elvétele 1956 után kettő lépcsőben. Mindig a kellő időben. Ez a diplomácia és politika művészete. Mármint a sikeresé.

Hogy a magyaroknak nem lenne ennyi esze, hogy mikor, minek van itt az ideje? Hogy pont a fényestekintetű stratéga, Orbán Viktor vajda ne tudná, hogy mikor kell nekiszaladni az ajtónak! (?)

Éppen leszarja, hogy mi lesz az erdélyi magyarokkal, székelyekkel ... annyiról szólt ez a kampány, hogy találjunk egy logót, kell majd egy dal is, szórjunk valamit a hazafiaknak - Aztán hogy éppen nem lesz belőle semmi ... hisz, sose gondolták komolyan. Kell a feszültség egy évig, repül az ukáz az önkormányzatokban: rakassák az ablakba ezt a történelmietlen, hagyomány nélküli vázlatot (lehet pólót is gyártani belőle, meg poharat, kulcstartót).

Ha komolyan gondolták volna, akkor kiváló kapcsolatokkal rendelkeznénk Brüsszelben, Berlinben, Washingtonban ... és amikor a skótok éppen népszavaznak függetlenségükről (nem lesznek azok), akkor megpendítik egy autonómia kérdését.

Minden más terv csak látszat, hazugság, ámítás. Minden más forgatókönyvben csak eszköz vagy, egy báb.

Fáj? Igen, ha magyar vagy, fáj - Olvasni is fáj, szembesülni mégrosszabb - akkor hazudjunk magunknak! Biztos jobb lesz.