Közeledik az "Élet menete". Még nincs itt, de az első hullám lecsengett. Egy motoros társulat felvonulást szervezett - volna - "adj gázt" szlogennel.

A prológus felkonferálása a miniszterelnököt illette, ő betiltotta illetve erre utasította a belügyminisztert, érzékelve a hazai, (és inkább) nemzetközi nyomást - Nem leszünk gyarmat! Azon csak kevesen akadtak fenn, hogy egy jogállamban a törvények szerint, jellemzően független bíróság által lehet gyülekezést betiltani.

Ál-Jobber körökben meg is jelent az a poén, hogy ugyanazok akik felháborodtak a magyarországi szélsőjobb előretörésén, azok felháborodtak az efféle ukáz-módszerrel történő betiltáson. (Mintha szegény Orbán Viktor lenne a nyúl a sapkában és sapka nélkül).

Nos, azért ez nem olyan nagy matematikai feladvány, mármint feloldani ezt a képletet. Egyrészt nem fedi le a két halmaz egymást, vannak akik rettegnek, majd betiltáson hálálkodnak (pl. valamilyen amerikai zsidó szervezet, és számos kommentelő az Élet mente" rendezvény-felhívás alatt. Hozzájuk később szólok.

Viszont, kedves testvéreim Jézus Krisztusban! Létező halmaz azon szabadelvű, jogtisztelő polgárok közössége: akiknek nem ízlése a motoros felvonulás, azt károsnak és gusztustalannak tartják (mert az Úr előtt mindenki egyenlő, vagy ha nem akkor majd ő mérlegeli), ugyanakkor polgárként szeretik ha stabil törvények és független ítélkezés rendezi mindenki sorsát e hazában.

A hatalmi ágak szétválasztása a demokrácia alapja - ellensúlyoknak hívják Ááámerikában.

Azért is lepődtek meg a tengerentúlon, amikor az új Alaptörvény kapcsán Stumpf István azzal nyugtatgatta őket, hogy "amíg ő az Alkotmány bíróság tagja, addig itt demokrácia lesz". Aztán Stumpf is kapott a pofájára: kiherélték az Alkotmánybíróságát 2013-ban. Ez az, ami rémisztő és ingatag, amikor egy-egy embertől és hatalmától függ a helyzet, nem pedig a törvények vagy szokásjog uralmától. Erre a putyini rendrakásra volt példa Orbán kijelentése - kezdő próbálkozás, de próbálkozás.

A szlávokkal kevert magyaroknak, a szomszédos kultúra hatása biztos bejön: a nagy vezető (cár atyuska) gondoskodik a rendről - egy szabad magyarnak, aki Aranybulláért kiállt, Verbőczi könyvét forgatja, szokásjogra támaszkodik: neki biztos nem.

A jogi kiszámíthatóság elveszett, a törvények uralma elillant. A magyar független bíróságok a két háború között is tudtak ítélkezni üzleti életben biztonságosan, kiszámíthatóan polgári törvénykönyv nélkül pl. volt kereskedelmi és váltó-, meg csődtörvény, és egy életebe nem léptetett Ptk. amit azért a bírók olvastak, no meg a szokásjog, precedens ítéletek - és a dolog működött (nem változott félévente). ... És ha már itt tartunk:

Levél a zsidókhoz (is)!

Tetszünk emlékezni, hogyan bíztak Horthyban a zsidók, hogy ő majd megálljt parancsol Szállasinak? - hát, oda vezet ez a politika ... a vagonokhoz. Egyszer már nem jött be, és most lehet hálálkodni a törvények meghágásáért, (éppen a zsidók ürügyén), hogy felfüggesztjük a rendes kerékvágásban haladást, feladjuk a ragaszkodásunkat az írott, kiszámítható, konstans jogszabályokhoz.

Bizonytalan immáron egy ideje a gazdasági törvénykezés, rendeletalkotás, jön a hatósági árazás ... bizonytalanság és kegyúri reflexió van a közéleti jogalkalmazásban - a gyülekezés és véleményalkotás (internet-, választási- és kampányolási szabadság) terén is. Itt tartunk.