Vannak polgári erények, és vannak ősi magyar erények.

A letelepült ember szokása a megtakarítás, kalandozó őseinké volt a portyázás, hadizsákmány szerzése, mások kirablása. Ez utóbbira nem vagyunk büszkék, inkább csak a katonai sikerek okán olvasok büszke sorokat (Pozsonyi csata), de azt még senki se írta, hogy azért milyen jó volt végigrabolni a középkori Európát (miként a kolonizáló országok se arról értekeznek, hogy mennyi kincset hordtak haza a bennszülöttek földjéről).

Nem mondom, biztos van még kultúrkör a világban vagy Európában, ahol erény a lopás, elsinkófálás, rablás ... de erről a dakota-vezért kellene megkérdezni - honnan jön ez a vágy: de genere.

Most itt van ez a Takarék-ügy. Miután megvédték a magány-nyugdíjakat, most a takarékszövetkezetek bankjára tenyerelt rá a kormány.

Most őszintén: Ki fog hozni pénzt ebbe az országba? Ahol bármit államosítanak! Merthogy a tőke lassan terem, évszázadok alatt, de minimum évtizedek alatt. Széchenyi erről is kesergett a "Hitelben".

Terem itt érték, nő a búza ha megművelik, de maga a mezőgazdaság a GDP 5%-a alatti részt tesz ki. Hoznak az autógyárak is valamit, de igazából két-három német cég kegyétől függ mindez ... (Mint annak idején is az osztrákoktól, majd Német Birodalomtól - a konzervatívok szerint a dolgok lassan változnak, ugye. A kommunisták és jakobinusok szerint forradalmian.)

Kedves olvasó befektetne Bazmegisztánban? Ahol bármikor törvényt hoznak a szerencsejátékról, átírva a szabályokat ... trafikokról, meglopva családokat ... aztán a takarékszövetkezetek központi bankjáról. Az is bolond aki a pénzét ilyen intézményekbe teszi, ilyen kommunista kormány alatt.

Csak merthogy tisztán lássunk: egy polgári kormány tiszteli a takarékosságot mint erényt, és nem fenyegeti azt.