Lássuk be: Ezeknek haszna van. Akinek effektív gazdasági haszna van, az meg telibefossa a "nemzeti" jelzőt, maximum az eszközt látja benne, amivel a cselédek hűségét pénz nélkül is megveheti. ... Szóval kezdem úgy látni, hogy ez a rusnya banda igenis a "nemzet java". Volt merszük lenyúlni ezt az egész országot, mellesleg kidolgoztak egy olyan rendszert, amely stabilan és önfenntartóan önáltató hazugságban tartja a föld porát, közben pedig lehet vagyont gyűjteni és kifelé világpolgárnak maradni. - Szimpla eredeti tőke felhalmozás II. felvonás... Vagy korai feudalizmus hűbéri láncolat kialakítás... - Habsburg Rudolf is csak senkiházi rablógrófok leszármazottja volt. Valahol el kell kezdeni. No, nem fárasztásnak szántam, csak gondoltam elmagyarázom: Mást mond a mellkasom és mást a fejem. - Ezért inkább hallgatok, nem kommentelek, meg inkább a munkámra koncentrálok. Várom szives véleményedet, remélem megosztod velem.

Válasz:

Kedves Olvasónk! Köszönet az alátámasztott érvelésért. Ha következtetésben nem is, de elemzésben hasonlókra jutottam pár hete. Az egyik történelmi magazin éppen Bethlen miniszterelnökségét veszi számba. Azzal a dilemmával találkoztak, hogy a nép nem kellően polgárosult ahhoz, hogy saját érdekeit képviselje. Ma már nyilván fel sem merül, de az Egységes Párt vidéken a nyílt választást vezette be: állnak a parasztok a gyűlésen, fent meg az urak a pódiumon frakkban és mentében. A városban kiegyeztek a szocdemekkel, titkos szavazáson bejuthattak onnan, sőt felállították az OTI-t amiben a szakszervezeteken keresztül részesültek a lenyúlható állami pénzekből - mert hogy kistafírungozták közpénzből az ipari munkásság társadalombiztosítását. Minden ment mint a karikacsapás.

Csakhogy: Klebelsberg és Bethlen azt is kitűzte, hogy edukált emberfők legyenek oktatásunk révén, akik svájci vagy nyugati paraszti formákhoz hasonlóan öntudatos gazdálkodókká válhatnak, és alkalmasak lesznek ügyek önálló vitelére. Itt ez a szándék sérül, nem érdekeltek valódi polgárok kinevelésben és itthontartásában, mert az megbuktatná őket.

Egyáltalán nem arra mutatnak a folyamatok, hogy egy felnevelési program lenne, inkább butítási, ahol a vallásosság helyett/mellett egyfajta nemzeti dac a pótszer. A NER abban is jól működik, hogy a kiszolgáló slepp, és az immobil még csóróbb réteg marad, de mindközben az ország aktív emberek kibocsátójává válik - mint a maffiától sújtott Dél-Olaszország.

Ha a tőke és beruházás nem jön be, akkor a tehetség megy ki. Oké, mindez nem is a te gondod, aki momentán átlátja a helyzetét és profitálhat is belőle - egyelőre. Ám, mégis a Te gondod, ha itt leszel ápolásra szoruló vagy a gyereked itt jár majd iskolába. Ugyanis "a gaz lehúz, altat, befed".

A közeg és ez struktúra (nem a Bethleni), lefelé irányul - idő kérdése, hogy választani kell a maradás, vagy tőke- és életkihelyezés között, mert amúgy is "a mindig mások pénzének felélése" okán, ha nem külföldi befektetőt, akkor belső elitet kell szipolyozni - kivéve persze az udvartartást, azokra csak akkor csap le a selyemzsinór, ha szervezekedni mernek

- Mindezt persze levezényli egy, a nép ál-fia általi ember, aki kolbászt tölt félmilliós konyhagépen, és amit az állami újság le is hoz.

A jelenlegi dilemmád az emberben egyszerre ott lakó citoyen és burzsoá dilemmája. Állampolgárként kívánhatnál demokratikus közeget, felzárkozó fogyasztó középréteget, amely aktívan résztvesz élete alakításában, és kiáll a jogaiért - így tiédért, mindenkiért. Másik oldalról a csőcselék fogva van ugye, mehet az üzlet (amíg ki nem szemelik a cégedet), kedvező az adókulcs felsőbb rétegben, és csak hallgatni kell. Azt egy pillanatra ne is vegyük figyelembe, hogy egy nemzetéért aggódó polgár tudja, ha nincs kontroll a vezető agya felett, akkor a dolgok korrigálhatatlanul fognak rossz irányba menni - mert mondjuk ne is érdekeljen olyan fogalom, hogy nemzet, mert az éppen olyan állapotba süppedt, hogy felismerhetetlen. De ez nem az 1830-as francia polgárkirályság időszaka, ahol minden piac szabad, sem pedig II. Napóleon császársága, ahol az üzlet dübörög egyfajta eliten belüli kiegyezés okán, és a nacionalizmus újra felhevíti azt az országot, amíg bele nem szaladnak a porosz pofonba. Ott az volt az elv, hogy az emberek nem buktatják meg az államot, ha részvényeseivé vállnak. Itt nincs olyan prosperitás amibe érdemes lenne tulajdont szerezni, ... még az ingatlan is államosítható, megadóztatható nyűg.

Egyszerűen azért, mert nem lesz elég pénz termelésből (a sajátjából nem áldoz a rezsim, meg a lopás általában alacsony hatásfokú áttételekkel mosódik ki a lovetta), s mert a munkaképes ember csak megy el az országból, viszont az eltartandó itt marad. Ha falakat húznánk az ország köré, és 250 ezer dinamikus útkereső ember lenne még munka nélkül bent a rendszerben, akkor ők már borították volna az asztalt, de ezt a friss vért lecsapolták - ami maradt: az vérszegény állapot.

Vérfrissítés nem lesz, aki jöhetne Keletről, az is Nyugatra dobbant az állampolgársággal. Rövidtávú célok kitűzhetőek, ez gyakorlatilag visszalépés a törököktől örökölt harács-kultúrához. Fogd a pénzt, a befolyást, hatalmat és fuss. Remélem sikerült pár szempontot felvillantani.

Olvasónk:

Nagyon örülök a válaszodnak és szerintem nagyon pontosan látod a helyzetemet, illetve az előttem álló dilemmát, amely valójában már eldöntetett. Bár nem tudom ilyen jól megfogalmazni és annyira tájékozott sem vagyok történelmi, vagy eszmetörténeti kérdésekben, de pont azt érzem, amit Te leírtál. - Én eddig úgy fogalmaztam meg, hogy Magyarországon a török ücsörgött egy teljes mértékben abszolutisztikus, sőt despotikus közigazgatási- és államberendezkedéssel, míg Nyugat-Európán a XV-XVI. szd-ban végigsöpört a kapitalizmus kezdeti kiforratlan formája, (a Mediciek, Fuggerek, Hansa szövetség működése nyomán) kialakult a fejlett árukereskedelem és pénzpiac, jött a humanizmus, reformáció, amely szellemi áramlatok szinte teljesen elkerülték a mi kis országunkat.

- Igazából nem 50, hanem 500 év távlatából pislogunk a "fejlett nyugat" felé és még most is gyanakodva méregetjük azokat a folyamatokat, amelyeknek egyszerűen le kell zajlania, ahhoz, hogy itt a népesség nagy része számára lehetőség nyíljon a gyarapodásra. A meglátásod jó, de bennem a burzsoá sokkal erősebb, mint a citoyen. Akár azt is lehet mondani - felvállalom - hogy megvettek, de valójában ez azért nem helytálló, mert nem látom azt, hogy bármit adtam volna cserébe a 30 ezüstért. Bizonyára sokak számára szánalmasnak tűnhetek, de engem a legcsekélyebb mértékben sem érdekel, vagy határoz meg a "nemzettudatom" - konkrétan:

1, Úgy vélem, hogy ha 200 kilométerrel nyugatabbra születek, akkor sváb leszek, délre horvát, vagy hercegovác, ha északra, akkor meg lengyel. Mivel ez nem rajtam múlik, semmit nem tettem érte és nem is lehet rajta változtatni, értelmezhetetlen ezen egyáltalán elgondolkodnom is ezen tulajdonságom "fontosságán".

2, A másik ok, ami a burzsoá irányba húz az, hogy én eléggé kivételes helyzetben vagyok. A munkám olyan, mint a lyoni takácsoké. A legnagyobb tolvajokból, mocskokból, gazemberekből élek, azokból, akik lerabolják a béna birkákat én pedig mosolyogva megvámolom a hiúságukon keresztül ezeket a "nagyokat", miközben a lenyírt birkák hálásan bégetnek. Kit sajnáljak? A birkákat? ... Kit ítéljek meg? A nyírókat? A birkák gazdáját? Vagy magamat?

- Én egyre inkább úgy látom, hogy a világ ebben a kis szegletében sajnos ez a REND. Orbán nem csak úgy lett és formálta a közvéleményt, hanem kölcsönhatásban volt a magyar "néplélekkel" - egyszerűen egy rocksztár, akit kitermelt az egyre gyarapodó rajongótábor. Egyik oldalról tömegigény, másik oldalról a "művészúr" eladható portékát tesztel, egészen addig, amíg maximalizálni nem tudja a rajongók számát.

Dől a lé. ... És a rajongó, az egy típus. - Olyan, mint a függő. Ha nem drogozik, akkor szív. Ha nem szív, akkor iszik. Ha nem iszik, akkor meg valami karizmatikus szektába jár és az tölti ki az életét. Szerintem ezek az emberek menthetetlenek és úgy gondolom, nincs értelme velük foglalkoznom. Nem fogok beavatkozni a természet rendjébe, nem mentem meg a gazellákat az oroszlánok elől, még ha magam nem is tartozom az oroszlánok közé.

Másrészt én nem vagyok kötve ehhez az országhoz semmilyen módon. Nagyon vigyáztam rá, hogy ne legyen kölyköm. Egyelőre nem tudom azt nyújtani neki, (itt semmiképp) amit szeretnék, másrészt meg ha 50 évesen lesz gyerekem, akkor max. gyorsan örököl. Ha nem lesz, az sem nagyon zavar. Majd ráhagyom, ami marad utánam egy árvaházra, vagy a kutyámra.

Mondhatni a citoyen-t valamikor az elvek táplálták, de látván, hogy az emberek a túlélés érdekében eldobják az elveiket, ez eltűnt, mint hajtóerő. Aztán ez után még marad valami: az emberek iránt érzett szánalom táplálta tovább, de látva a menthetetlenségüket, ez, mint táplálék eltűnt és a citoyen kihalt belőlem. Egyszerűen nem látom, hogy itt még feléledhet bármilyen egészséges hozzáállású társadalom.

A harács-kultúra kifejezést nagyon jónak tartom, azt viszont érdemes megfontolni, hogy a rövidtávú cél: az egész elcseszett katyvasz nagyon gyors és pusztító lebontása, oly módon, hogy a lebontott tápanyagok rendelkezésre álljanak valami újonnan növekvő, egészséges számára, akár hosszabb kifutást is lehetővé tesz - vagy sem.