A nemzeti érzés hőfokára több jelzős, vagy jelző nélküli kifejezést alkottak - Ne vegyük most sorba őket a sovinizmustól a nacionalizmuson keresztül a patriótizmusig. Egyszerűen azért ne, mert a határok elmosódnak a "mikor mennyi szükséges" méricskélése közben.

Valemennyire, - miként önbecsülésre egyénenként - vélhetően szükség van, hiszen egyén feletti egyesülési szintekre is szükség van (v.ö. holonok), mert egyszerűen: bizonyos közösségekben jobban működik az ember, mint lény. Tehát nem baj, ha kötődik valamilyen etnikai vagy nemzeti alapon.

Hol kezdődik az a mérték, amely viszont önmagára nézve is hátrányos - és miért innen, belülről közelítsük meg a kérdést? Mert az az első jelzőrendszer, ami magán az emberen csapódik ki, ... ha a tömegeken vesszük észre túlzás jeleit (netán a tömegpszichózist), akkor már késő.

Eltekintve attól, hogy a címbeli gyógyszer kifejezésnek van egy hátulütője, hogy orvosi és gyógyszerészi körökben köztudott: csak az a gyógyszer hat, amelyiknek mellékhatása is van ... fordítsuk figyelmünket a pótszer irányába.

Pótszerként akkor használjuk a nemzeti érzést, ha valamiben nem elégülünk ki, de ennek használata elfogadhatóbbá teszi a világot. - Ez olyan, mintha drogoznánk, innánk egyet valami bánatunkra.

Tipikus pótszer mondat: nem vagyok megelégedve a kormánnyal, de legalább ez nemzeti. Ilyen esetben vélhetően egy ámítás szenvedői vagyunk. Valaki nem végez el valamit helyesen, mármint a kormány a munkáját, de pótszert adagol nekünk, nyugtatóként.

Mi is bevehetjük, vagy inkább : NE!

A kormánytól azt várjuk el, hogy helyesen működjön, ... és magunktól várjuk el, hogy nemzetiek legyünk. Azzal sem mi, sem pedig a "Nemzet" nem lesz kisegítve, ha egy nemzetinek nevezett kormány eltolja a nemzet életét, külkapcsolatait, gazgaságát.